A belül dúló háborúk - az immunrendszerünk Képtár

Az emberi test említésre méltóan összetett sereget toboroz, hogy a láthatatlan ellenségek soraival csatába szálljon. Képesek a tüdőt megtisztítani az idegentestektől, megszabadítani a véráramot a fertőző mikroorganizmusoktól és a renegát ráksejteket kigyomlálni a szövetekből.

   
AIDS vírusok (kék) által támadott T-helper sejt.
 
   

Sejtháborúk
Kb. egy trillió főből áll az a specializált fehérvérsejt hadsereg, amelyeknek legfontosabb tagjait ebben a méltó ellenféllel szembeni csatában jelenítettük meg

 
 

Jelmagyarázat bal szélen:
VÍRUS: Segítségre van szüksége a szaporodáshoz, nem más mint csomagolt genetikai információ, amelynek parancsolnia kell a gazdasejt gépezeteinek ahhoz, hogy osztódhasson.
MAKROFÁG: Házmester és frontvonali védelmező, ez a sejt bekebelezi és elpusztítja a vérben található törmeléket. Ha idegen organizmussal találkozik, odahívja a T-sejteket.
HELPER T-SEJT: Mint az immunrendszer főparancsnoka, azonosítja az ellenséget és a léphez illetve a nyirokcsomókhoz siet, ahol serkenti a fertőzéssel harcoló egyéb sejteket.
ÖLŐ T-SEJT: A helper T-sejtek toborozzák és aktiválják, a test idegen organizmusok által megtámadott, és a rákos sejteket ölik.

B-SEJT: Biológiai fegyvergyárak a lépben és a nyirokcsomókban, osztódását a helper T-sejtek váltják ki, antitest nevű erős kémiai anyagokat termel.
ANTITEST: Arra tervezték, hogy egy specifikus betolakodót vegyen célba. Ez az Y-alakú molekula a fertőzés helyére kerülve semlegesíti az ellenséget, vagy megjelöli célpontként már sejteknek vagy vegyi anyagoknak.

 
 

SZUPRESSZOR T-SEJT: A T-sejtek harmadik típusa, képes lelassítani vagy megállítani a B-sejtek és T-sejtek tevékenységét, így lefújja a támadást, ha már a fertőzést legyőzték.
T-MEMÓRIA SEJT: A fertőzés kezdeti szakaszán keletkezik, ez a védősejt évekig keringhet a nyirokban vagy a véráramban, így a következő fertőzésekre a test gyorsabban válaszol.

1. A CSATA ELKEZDŐDÖTT
Néhány vírust bekebeleznek a makrofágok, miután azok bejutottak a szervezetbe. A makrofágok elszedik az antigénjeiket, és a saját felszínükre helyezik ki. Néhány, a keringésben levő T-helper sejtek közül képes az antigént „olvasni”. A makrofághoz kötődve a T-sejt aktiválódik.
2. AZ ERŐK MEGSOKSZOROZÓDNAK
Miután aktiválódtak, a T-helper sejtek osztódni kezdenek. Ezután serkentik azon kevés T- és B-sejtek szaporodását, melyek a megszálló vírusokra érzékenyek. Amint megnövekedett a B-sejtek száma, a T-sejtek arra serkentik őket, hogy antitesteket termeljenek.
3. A FERTŐZÉS LEGYŐZÉSE
Eközben néhány vírus bejut a test néhány sejtjébe, ahol szaporodni képes. Az ölő T-sejtek feláldozzák ezeket a sejteket úgy, hogy kémiai úton kilyukasztják a sejtmembránjukat, így a tartalmuk kiömlik és a virális replikációs ciklus megtorpan. Az antitestek ezután semlegesítik a vírusokat azzal, hogy közvetlenül a felszínükhöz kötődnek, így nem támadhatnak meg más sejteket. Ezen felül olyan kémiai reakciókban vesznek részt, amelyek elpusztítják a fertőzött sejteket.
 
 
 

4. FEGYVERSZÜNET
Miután sikerült feltartóztatni a fertőzést, a szupresszor T-sejtek az egész immunválaszt megállítják, hogy ki ne szökjön az irányítás alól. A T-memóriasejtek és a B-sejtek a vérér- és nyirokérrendszerben maradnak, készen arra, hogy gyorsan reagáljanak, ha esetleg ugyanaz a vírus megtámadná a testet.

Az evolúció csodája, hogy az emberi immunrendszert nem irányítja egy központi rendszer. Ehelyett biológiai demokráciaként működik, amiben az egyes tagok céljukat egy hatalmas információhálózaton keresztül érik el. A testünket alkotó 100 trillió sejt 1%-át a fehérvérsejtek teszik ki, kifejlődési helyük a csontvelő. Három csoportba sorolhatók: Phagocyták vagy falósejtek, melyek közé a makrofág is tartozik; T-lymphocyták és B-lymphocyták. Egy közös céljuk van: azonosítani és elpusztítani azokat az élő vagy élettelen anyagokat, amelyek nem részei a szervezetnek. Ide tartoznak az emberi ráksejtek, melyek testidegenné váltak, barátból ellenséggé.

Négy kritikus fázisa van minden immunválasznak:

  1. az ellenség felismerése,
  2. védelem fokozása,
  3. támadás
  4. és lelassítás.
Minden egyes immunválasz egyedi, lokális eseményfolyamat, melyet az ellenség természete szab meg. A kémiai mérgeket és számos szervetlen környezetben található anyagot, mint például az azbesztot és a füstrészecskéket csak a fagociták támadják normális esetben. A szerves betolakodók egy teljes körű immunválaszt váltanak ki. A vírusokon kívül ide tartoznak az egysejtű baktériumok, protozoák és gombák, valamint a többsejtű férgek, melyeket helminth-eknek nevezünk ki. Sokan ezek közül ördögi praktikákat alkalmaznak, hogy ne tudják detektálni őket. Az influenza és nátha vírusok például állandóan mutáción mennek keresztül, így változtatják az ujjlenyomatukat. Az AIDS vírus pedig számos stratégiát használ, például megbújik az egészséges sejtekben is. Attól halálos, hogy megtámadja és megöli a helper T-sejteket, így rövidre zárja az immunválaszt.

 

 

A PROTEINÜZENETEK KÉPESEK VÁLASZT KIVÁLTANI
Az immunsejtek kommunikációját biztosító limfokinek sorsdöntő nagyságrendű felfedezése új korszakba vezette az orvostudományi kutatást. A tudósok képesek akkora mennyiségben előállítani őket, amellyel ígéretes terápiát lehet kidolgozni immunbetegségek tömkelege ellen.

1. A makrofág, miután egy betolakodó organizmust bekebelezett és társul egy T-helper sejttel, az interleukin-1 (IL-1) nevű limfokint szekretálja, mely aktiválja a T-helper sejtet. Az IL-1 az agyat is serkenti arra, hogy a testhőmérsékletet emelje, mely serkenti az immunsejtek aktivitását.

2. Az aktivált T-helper sejtek interleukin-2-őt (IL-2) termelnek, melyek más helper és ölő sejteket serkentenek növekedésre és osztódásra. A T-helper sejtek egy B-sejt növekedési fakrort, BCGF (B cell growth facor)-t választanak ki, mely a B-sejtek osztódását okozza.

3. amint megnőtt a B-sejtek száma, a T-helper sejtek egy másik limfokint, a B-sejt differenciációs faktort, BCDF (B cell differentiation factor)-t kezdik el termelni, mely néhány B-sejtet arra serkent, hogy hagyják abba a replikációt és kezdjenek el antitesteket termelni.

4. A T-sejtek egy gamma-interferon (IF) nevű limfokint is kibocsátanak, melynek többféle hatása van. Az IL-2-höz hasonlóan, ez is segít aktiválni a T-ölő sejteket, így azok képesek megtámadni az ellenséges organizmusokat. És csakúgy mint a BCDF, növeli a B-sejtek antitest-termelő képességét. A makrofágokra is hat, a fertőzés területénél tartja őket, és segít nekik megemészteni a bekebelezett sejteket.

5. Minden jelátviteli állomásnál erősödve a limfokin kaszkád felerősíti az immunválaszt addig, amíg az ellenséget puszta létszámfölénnyel sikerült elnyomnia.

 
   
   
 
   
   
 
   
   
 
   

A rendszeres testedzés és az immunrendszer kapcsolata
A rendszeres fizikai aktivitás a celluláris és humorális immunválaszt egyaránt előnyösen befolyásolja. Terhelés hatására a B-limfociták száma nő és az IgA koncentrációja csökken. A T-limfocitákhoz kötött immunválasz egyes irodalmi adatok szerint nem, mások szerint pedig a helper/szuppresszor sejtek aránya csökken. A természetes ölősejtek (NK) száma és aktivitása a fizikai terhelés hatására nő, amelyet a fokozott katecholamin- és b-endorfin-elválasztással magyaráznak. A terhelés intenzitásától függően változik a leukociták száma, edzett állapotban a leukocitózis csökken. Ugyanakkor a terhelést követő fehérvérsejtszám-emelkedés átmeneti jellegű, általában 15-45 perc. A fehérvérsejtváltozás mechanizmusa többféleképpen magyarázható. Ezek:

  • Hemokoncentráció.
  • A tüdő fokozott perfúziója több fehérvérsejtet juttat a keringésbe.
  • A fokozott katecholamin-szekréció a fehérvérsejteket a raktárból mobilizálja.
  • Az emelkedett glükokortikoidszint a granulocitákat mobilizálja a csontvelőből.
  • Az interleukin mennyiségének emelkedése stimulálja a granulocitózist.